kékszakállú

Hát, megint hálás vagyok az Úr Istennek. Valami csoda folytán B. Tóth Ágnes Tanárnőnél megkaptam életem első 4-esét,a 6 év alatt a Gepida anyagismeret c. vizsgából. A 13 tételből, egyet egyáltalán nem tudtam, bár egész este felváltva aludtam-tanultam, nem igazán éreztem magaménak az anyagot. Aztán reggel 6 körül felébredtem, majd egy félórás tanulok- visszaalaszom sikertelen szenvedés után úgy gondoltam kimegyek a templomtér elé az egyik padra és ott még egyszer átolvasom az egészet. A nap sütött, a fű zöld volt, frissen vágott, az ég kék. A kedvenc színem! Jó volt ott kint tanulni. Miért nem gondoltam erre hamarabb? 3,5 óra alatt  szereztem egy kis magabiztosságot. Meg éhes is lettem, szóval visszamentem a koliba, ettem egy kenyeret, majd úgy tekertem be vizsgázni. Nem is izgultam- talán mert hozzászoktam ahhoz, hogy ilyen vizsgákon vegyek részt, ahol sokszor az utolsó előtti napokra hagyom a tanulást. Már nem tud kifogni rajtam az idegesség, az izgulás. Imádkoztam, hogy legyen meg Isten akarta. .... És a sasos csatokat-madárfibulákat húztam. A legkönnyebb-mégis legnehezebb tétel, mert itt nem lehet rizsázni. ezt csak kétszer néztem át, sőt a madárfibulákat aznap reggel tanultam meg...

Hála ezért a vizsgáért!! Hála Érte!

Olyan sokszor menekültem már el a kötelezettségek teljesítése elől. Most nem fogok. Meg akarom csinálni, szembe akarok nézni velük. Remélem, hogy Jézus Krisztus velem lesz és könyörületes lesz. Holnap vizsgázom a gepidákból. Ma tanulok rá, mindent megteszek amit csak tudok. Legyen meg a te akaratod! Bizodalmam az Úrban van. " Légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj, mert én veled  vagyok" - mondta Isten Józsuénak, mielőtt az ismeretlen, pogány és vad népekkel teli Kánaánba vezette a népet.

" Míg hallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt

Míg éjjel-nappal rám nehezedtek kezeid életerőm ellankadt mint  a nyár hevében....

Te vagy egyedül oltalmam te mentesz meg a veszedelemtől... vegyél körül engem a szabadulás örömével!.....

Bölccsé teszlek és megtanítlak az útra amelyen járnod kell..."

Dávid  32. Zsoltára 3,4,7,8. verse

Most nehéz. Egészen összeomlottam. Ma volt az első olyan nap, hogy rendesen ki tudtam aludni magam a sok korai kelés óta. Reggel 8 körül ébredtem és úgy érzem kialudtam magam, mégis a lelkem zaklatott. Kavarognak bennem a gondolatok, emlékek, múlt, jelen, jövő...Nem értem magam, annyi minden miatt kezdtem el félni, régen, pár hónapja csak két dologtól féltem: a tánc tanulástól, meg ha  a fejemnek repült egy rovar... Most meg félek attól, hogy ha elvégzem az egyetemet, akkor el tudok e helyezkedni, ha nem akkor hogyan tovább, mibe vágjak bele, ha nincs bátorságom. Aztán félek attól, hogy nem tudok férfi lenni a Kedvesem mellett, mert túl sokat aggódok a még meg nem történtek miatt, meg azért, hogy nem vagyok elég romantikus, meg nem keresem elégszer, nem vagyok kreatív....Istenem Ő az életemben az első ÉRTÉKES nő- számomra már nő és mégis most csak úgy hagynám elúszni, a saját hülyeségeim miatt? Nem akarom tönkretenni a boldogságát, s az enyémet, azzal, hogy elkeseredek a körülményeimen, a gyengeségemen. Csak most szükségem van az erejére,a segítségére, arra, hogy ne hagyja hogy elteljen úgy egy találkozó, hogy ne beszélgessünk 1mással vagy Istennel.... Egy hete lassan, hogy megint erősödnek a kísértéseim a pornográf képek nézegetésében, az önkielégítésben. Tegnap előtt például már odáig gyengültem, hogy elbuktam... Szégyellem magam, hogy nem tudok erős lenni, nem tudok férfi lenni a helyzetek felett. Bár a diákmunka sokat segített az önbizalmam megerősítésében, mégis csak ideig-óráig való... 

Itt rohasztom magam a koliban, a barátok közel vannak, de mégis sokszor távolinak érzem őket. Érzem, hogy elfogyott az erőm a küzdéshez, ahhoz, hogy már megint felálljak. Kicsit ülni szeretnék, bár Kedvesem szerint már régóta ülök... Igaza van, csak most úgy érzem én vagyok mélyponton. A beszélgetés is nehezen megy köztünk, nem értem magam. Másokat-barátokat olyan könnyen tudok segíteni tanácsokkal, lelki beszélgetésekkel, azzal, hogy rájuk figyelek, én miért nem tudok most odafigyelni a saját kapcsolatomban ezekre? 

Annyira eluralkodott rajtunk a testi kötöttség, az állandó ilyen típusú együttlétek, hogy már ha találkozunk, szinte sose tudunk másként elválni, csak ha ez is meg történik. Inkább beszélgetnék vele, meg persze bújnék hozzá, de nem úgy... Többet ér a vele való beszélgetés, mint egy jó kis együttlét.. Hova jutottunk, hova jutottam, hogy már az sem esik jól, csak nagyon ritkán? 27 múltam és 23-nak sem érzem magam.. Hogyan jutottam idáig? Miért érzem azt, hogy apa nélkül nőttem fel, miért érzem azt, hogy csak félember vagyok, hogy ha nem lenne mellettem Ő, a Kedvesem, ha nem tartana még mindig ki mellettem, akkor akár értelmetlennek is tartanám azt, , hogy miért élek így, ha többször bukok el mint ahogy ígértem anno Istennek.. Fáj a szívem, ha Istennel való kapcsolatom romjaira gondolok, mert romokban hever- én romboltam le a makacsságommal, a lustaságommal, a bátortalanságommal, a szeretetlenségemmel, a figyelmetlenségemmel,a Pató Pálos hozzáállásommal. Hol van az a Győző, aki erősen bízott az Úrban, mindig ráhagyta a dolgokat, másokat erősített, hogy a reményt sose veszítsék el.. Hogy őszintén ki tudta mondani a nehéz helyzetekben, hogy: Uram legyen meg a te akaratod- ne az enyém!

Az utsó vizsgára való -leülök tanulni- se megy már. Egyszerűen nem megy, nem tudom rábírni magam, hogy, most még van időm, arra, hogy jól felkészüljek! Még van egy hetem a mai nappal együtt! Dühös vagyok magamra, hogy nincs erőm leülni és csinálni.

Aztán laptop függő lettem, ez is az oka sok mindennek, amit nem tettem meg. 

Egy jó dolog történt, amit ki emelnék: Laci barátommal való barátságunk nagyon megerősödött, megújult. Mindent megbeszélünk és mindig kikérjük egymás tanácsát komolyabb döntések, kérdések előtt. Jó, hogy ismerem őt már 6 éve, de igazán csak az elmúlt 2 hétben kezdtük újjáépíteni a barátságunkat. Ebben nagy szerepe volt a diákmunkának, ahol együtt dolgoztunk. 

"Légy bátor és erős, ne félj hát és ne rettegj, mert veled van Istened az Úr" Józsué könyve 1,9

Ez a kedvenc Bibliából való versem, ezt tanítottam meg először a Kedvesemnek, erre épült a személyiségem, ebbe kapaszkodtam sokszor, most mégis csak egy üresen csengő mondat lett... Mitől jutottam ide? Hol vagyok Én? Mi lesz így belőlem, ha nem tudok Végre,megint felállni és megerősödni? Elhagy a Kedvesem, mert nem vagyok Férfi mellette? Igaza lenne ha így döntene, mégis égetően nagy szükségem van arra, hogy mellettem legyen most (is), mert nagyon nehéz lett a lelkem..Sírhatnékom van, ha arra gondolok, hogy ha Ő is elhagyna, mint a többi egykori kapcsolatomban lévő nők, mert nem bírták elviselni a életproblémáimat. Vajon Ő más? vajon ki akarja bírni mellettem, úgy, hogy Ő is állandóan nehézségekkel küzd? Ugye ki fogod bírni, mellettem, mert most szörnyen szorongat az elhagyottság érzése!.... Egy gázos fiúnak érzem magam. Fáj a lelkiismeretem, van ilyen egyáltalán? Olyan lett, mintha megint egy álomvilágban élnék és körülöttem semmi valóság nincs és nincs felelősség sem, csak úgy sodródok az eseményekkel... Sose szerettem, mikor csak úgy sodródtam, most mégis itt vagyok.

A baráti közösségekben felfigyelnek rám, egy komoly és megfontolt felnőtt gondolkozású fiúnak látnak, de mikor magam vagyok én egyáltalán nem így érzem. Miért ez a kontraszt? Hol állítottam le a motort? Hol ?

Istenem, ha akarsz valamit tenni velem, akkor kezdd el, mert vágyok az igazi megújulásra!

Kedvesem, ha küzdeni akarsz magadért, értem- értünk, akkor kérlek tarts ki, ne add fel, mert most Te vagy az erősebb, te vagy a felnőttebb! Szeretlek és kitartok melletted, amíg csak élek és lélegzem, csak te ne add fel, hisz lesznek még küzdelmeink és ennél nehezebbek is jöhetnek az élettől. Szükségem van rád, most nagyon is,de nem tudom jól kifejezni magam és többször bántalak meg minthogy segítenék vagy támaszod lennék.. 

 Laci! Köszönöm a barátságodat, nem is tudod mennyit jelentett eddig és ezután is! 

"Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózól egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz s hozzám bújsz; mindezt ébren- éberen akarom végignézni.

Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz mint egy maci.

Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a
kávét csinálom a reggeli zurzavarban.

Ott akarok lenni melletted miközben elmész és nézni akarom ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod hogy milyen volt a napod.

Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám.

Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat,
miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk és hozzádbújni, akkor amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága.

Melletted akarok lenni miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki.

Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra s ÚJRA.

Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzádbújni, "miért"- eket feltenni, mint egy 5 éves kisgyerek.

Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül.

Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel.

Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne ha elkapnám; mégha halálos beteg is lennél.

Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne.

Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit- miért- hogyan csinálsz.

Veled akarok lenni ráncosan, öreg, ráncos boröddel is bearanyoznád minden napom, hisz arra emlékeznék mindig, amikor megismertelek.

Most jöttem rá, hogy a zöldnél jobban csak a kék színeket szeretem. A kék az ég és a tenger színe. A kékről gyakran a biztonságra(?) és a stabilitásra gondolunk. Ez a szín szimbolizálja a reményt, a hűséget, a bölcsességet, a bizalmat, az intelligenciát, a becsületet, az igazságot és a mennyet.

 Épp Mark Twain-Koldus és királyfi c.-ű regényét olvasom. Láttam a filmet is Aidan 

Quinn-el, rendkívüli, mind a könyv, mind a film. Csak ajánlani tudom, mindenkinek!

 Még 3,5 óra és újra kezdődik az eperszezon! Kicsi eper, nagy eper, foltos eper, formás és formátlan, zöld eper, zöldes sárga, sárgás piros, barnás-penészes, feketés -szürke eper. Eper magában, eper csokorban, csüngőeper, eltaposott eper, elbújós eper, gyomos eper, édes eper, rohadt eper, Eper közelről eper távolról, eper kézben, eper levegőben, eper hajítva, eper ládában, eper mellényzsebben, eper az arcomon, eper a hátamon, eper a pólómon, eper a pólódon, eper a számban.... EPRET LÁTOK MINDENÜTT!!

 Hát nem is tudom hol is kezdhetném. Talán ott, hogy  (június 6) délután fél kettőkor keltem ki a kollégiumi szobám ágyából, azon oknál kifolyólag,hogy kialudtam magam teljesen.

Lassan egy hete minden reggel fél 5-kor kelek és 6-délig kint dolgozom a szatymazi eperföldeken diákmunkán. Eddig egész jól bírtam (egyszer térdeltem csak le, és alig fáradtam ki). Kedden azonban mindenkin látszódott a lazulás (lassabban dolgoztunk, többet beszélgettünk, a kezem is ólmosan nehézzé vált, a szemem is kezdett leragadni). Egyszóval pihenésre lett volna szükségünk. A főnöknek mondtam  a kocsiban ezt és végül rendes volt, egységesen szabad napot kaptunk szerdára. Pihenjen mindenki, hogy csütörtöktől újult erővel vethessük bele magunkat az eperszedés gyönyöreibe.

Szóval kialudtam magam teljesen! Aztán kikecmeregtem az ágyból, géphez ültem és miközben a leveleimet néztem a gmailon, rémülten kaptam észbe, hogy negyed kettőkor kellett volna találkoznom a Kedvesemmel, hogy bemenjek vele az irodára felvenni a fizetést. Ezt jól elfelejtettem. Azonnal mobilhoz kaptam, de mikor felvette, nyugodt hangon mondta, hogy semmi baj, mert épp az emelt szintű érettségis fellebbezős papírokat hajkurássza a városban apukájával és emiatt nem is valószínű, hogy tudnánk most találkozni csak este.

Örültem, hogy végül így alakult, mert dühös lettem volna magamra, ha megint lekésem a találkozót.. Ekkor Laci barátom írt rám neten, hogy kéne a fényképezőgépéből a kártya és nem tudnám e eljuttatni neki. Hamar magamra kaptam a ruháimat és már tekertem is a Tikbe, ahol találkoztunk. Egy ideig büszkélkedett a legújabb feltöltéseivel, melyeket a nyári Balaton északi  partjára tervezett biciklitúrához rakott fel, aztán úgy döntöttünk ki kéne menni picit a könyvtár melletti fűre nézni az embereket.

Nosza kaptuk magunk és mikor megkerültük az épületet láttuk ám , hogy tök jó, narancssárga nyugágyakat, meg dj pultot, meg üdítős-játszós asztalokat raktak ki. Amióta itt koptatjuk az egyetemi éveket, egyszer sem volt még ilyen tengerparti hangulat itt. Volt még pár üres nyugágy, el is foglaltunk belőlük kettőt. Beszélgettünk az egyetemista lányokról, hogy egyesek miért mászkálnak melltartó nélküli pólókban. Talán hogy minket kínozzanak? Aztán komolyabb témákra terelődött a beszélgetés, úgymint mi tarthat össze egy párkapcsolatot, mi vezethet szakításhoz. Hogy beszéljen egy fiú az érzéseiről, ha ez neki nehézséget okoz, és mitől értékes egy nő? stb. Laci buzgón jegyzetelt én meg felmondtam a leckét, a tapasztalataimat, amiből volt elég 4,5 év alatt. Közben volt időnk 10 gombóc fagyit is elnyalni, amiért még korábban ugrottam el a helyi fagyizóba (Szeged-Mátyás cukrászda). Napoztunk, fagyiztunk, beszélgettünk, elmélkedtünk az elmúlt szép és szomorú eseményeken, de nevettünk is eleget. Kétszer is láttam a volt barátnőmet M.-t. Mintha dühöt láttam volna a tekintetében, bár már két éve, hogy szakított velem. Talán azért, mert tudja, hogy már van valakim... Mindegy, mondtam is Lacinak, nem is tudom mi tetszett benne, azon kívül, hogy szép  barna szemei voltak meg a ..az. Igazából ezen már nincs mit agyalni, volt, vége lett, tanultam belőle. Most van egy gyönyörű és rendkívül értékes Kedvesem, akit nem cserélnék le még a legbombázóbb csajra sem. Hiszen minden bombázó egyszer megöregszik és akkor már csak csont és bőr lesz...de mi marad ami értékes volt belőle? Milyen volt a szíve, hogy tudott szeretni, mik voltak értékek számára? meg tudott e bocsájtani őszintén? Volt e értelme az életének?...

V. feltétel nélkül szeret, de ha kell elmondja ha valami nem tetszik neki, ha érzi, hogy valahol megállt a kapcsolatunk. Én is próbálok ugyanúgy szólni és nagyon szeretni őt, ahogy ő is engem. Igazgyöngy ő nekem, bármilyen mélyre kellene is én leúsznék érte. Egyszer már megtettem, meg tenném máskor is..

Előadásom anyagának összefoglalása a szakításról

 Gimi vége felé még nem gondoltam volna, hogy egy lány akivel megszeretjük egymást egyszer szakít velem, arra meg még inkább nem láttam esélyt, hogy ha egyszer döntöttem egy valaki mellett, akkor el fogok jutni arra a pontra, hogy én akarom befejezni a kapcsolatot. Mindig úgy hittem, hogy az első lány, akibe komolyan beleszeretek az  lesz a feleségem. 15 éves koromtól kezdődően, döntöttem Jézus mellett, ezért azt hittem, hogy ha egyszer megismerek egy kedves csinos lányt, akkor az azért történhetett, mivel Isten ezzel akarta tudtomra hozni, hogy megtaláltam álmaim nőjét. Visszanézve rendkívül naiv és tapasztalatlan voltam ebben a kérdésben. Annak ellenére, hogy otthon igazából nem láttam követendő példát, mivel édesanyám és édesapám soha nem házasodtak össze, sőt mindegyiknek volt már korábbi kapcsolata, mégis úgy érzem, hogy megkaptam azokat az alapvető értékeket, amiket a későbbi párkapcsolataimba próbáltam beépíteni. Azaz gimi végétől egészen egyetem utolsó előtti évéig, a 2 komolynak mondható kapcsolatomban legfontosabbnak tartottam, fő célként a házasságig eljutni, ezért őszinte és figyelmes próbáltam lenni a lányokkal és igyekeztem megnyílni előttük és megismerni őket. Az egy másik dolog, hogy a bűn, hol settenkedett be az értékrendembe, átformálva és bepiszkolva azt. Szakítás... Ez a szó korábban sosem jutott el igazán az agyamig, mindig megpróbáltam az utolsó szalmaszál utáni szalmaszálba is kapaszkodni, hátha nem is valóság, nem is velem történik meg, de ha mégis, akkor is megmenthető, mert a remény hal meg utoljára.Emlékszem egészen addig a pontig, amíg nem engem dobtak ki, fel se fogtam igazán, micsoda sebeket ejthet egy több éves kapcsolat végére pontot tenni. Ha veled szakítanak az a poklok pokla, mert ahogy én is megértem, sokszor olyan hirtelen történik, látszólag semmi előzmény nélkül, és a másik által hozott döntés, ha elég határozott az illető, akkor ott visszafordíthatatlannak tűnik.

  Az első komoly kapcsolat, ami meghatározta a jövőm és jelenem

Mostanában sokszor gondolkodtam el azon a tényen, hogy tök felkészületlenül mentem bele az első komoly kapcsolatomba. Kicsit magával ragadott a lehetőség, hogy felfigyeltek és különcnek tartottak a lányok. Elbíztam magam és a hitbeli alapjaim is kezdeti cipőben jártak még.  Még akkor is, ha fel sem merült bennem, hogy kihasználjam vagy szórakozzak bárkivel is. Az első komoly kapcsolatom, az egyetemi Ba-s képzésem alatt történt, kicsit több mint 3 évig tartott és mély tapasztalatokat ültetett el bennem, avval kapcsolatban, hogy miként mondjak le az álmaimról és miként éljek a valóságban. A lány, nevezzük Áginak a csoporttársam volt és ma is az a régész szakon. Együtt kezdtük az egyetemet. Barna haja és barna szemei voltak, telt karcsú volt és könnyen befolyásolható. Ezenkívül volt már előttem komolyabb kapcsolata, tudta milyen az igazi csók és azt is tudta, hogy mit jelent testi kapcsolatban lenni valakivel. Sok mindent tapasztalt, de fiatal volt és naiv, ahogyan én is. Neki nem volt igazi kapcsolata Istennel, nekem azonban bár volt, de még nem volt olyan edzett és ezért ez a három év azt eredményezte, hogy végül elvesztettem a szüzességem és a tisztaság iránti fogékonyságomat. Előtte még soha nem mertem puszit adni egy lánynak , nem tudtam, hogy a csók vagy az ölelés is a kapcsolat egyik rendkívül fontosnak mondható indikátora lehet. Számomra az ölelés és a csók fontos megnyilvánulásai a jelenlegi párkapcsolatomnak. 

Álmaim és azokról való lemondásom

 Számomra, az ideális lánynak barna haja, barna szemei voltak, szerette a szoknyát és a csinos ruhákat, mindig őszinte volt, megértő, türelmes, engem akart és nem mást. Minimum 3 gyereket akart, voltak közös barátaink és jóban voltunk egymás szüleivel is. És elfogadott engem olyannak amilyen vagyok, ja és nem mondott krirtikát rólam. Akkoriban még a kritikát nehezen vagy egyáltalán nem tudtam jól fogadni. Bár most utoljára hagytam legfontosabbnak tartottam, hogy élő-beszélő viszonyban legyen Istennel és olvasson Bibliát, járjon valamilyen közösségbe, ahogy én is tettem. Akkoriban számomra nem volt olyan fontos a külső kinézet- mindig a szemeket néztem és ha azok tetszettek, akkor már szóba jöhetett, mint lány akinek szívesen udvarolnék.Természetesen Ági is református vallású volt, azonban csak 1,5 évvel később nyílt ki igazán a szemem, hogy őt a Krisztusi hit, nem igazán foglalkoztatja. Ennek ellenére nem gondolkoztam el azon, hogy lehet, nem kéne tovább feszegetni a dolgokat vele. Sajnos a korai testi kapcsolat egyfajta ködöt borított rám, nem láttam már tisztán. Mindenféle vallásból szívesen vett át ezt- azt és leginkább arra hallgatott akivel utoljára beszélt. Édesanyja révén került kapcsolatba egy ezoterikus szektával, de ez már a szakításunk előtt volt nem sokkal. A többi okok közé soroltam még, hogy nem akart leszokni a dohányzásról és  olyan embereket tartott a barátainak, akik rossz hatással voltak rá. És utolsó sorban odáig kopott a kapcsolat köztünk, hogy nem tartotta össze más, csak a testi együttlét, ami aztán pár hónap alatt szintén kezdett kiégni, megcsömörleni. Szinte már csak kihasználtuk egymást ezen a téren. Egyáltalán nem követendő példa, sőt!.Nem gondolom, hogy a testi kapcsolat megléte feltétlen szakításhoz vezethet, azonban, ha már csak ez marad, akkor előbb utóbb véget fog érni. Ágival való szakításom nagy érvágás volt számomra, mivel annyira komolyan gondoltam, hogy ő lesz a feleségem, hogy 2 év alatt 2x kértem meg a kezét. (Nem kispályáztam rendesen meg adtam a módját- volt ott gyertyafényes vacsora-amit természetesen én főztem, holdfényes éjszaka, könnyed tánc, gyűrű, és nyagymamám gyönygysoros nyakéke. Ági kétszer mondott nemet, elsőre azért mert megijedt, az ajánlat komolyságától, másodszorra, meg azért mert úgy érezte már nem vagyunk olyan szerelmesek, mint korábban és elbizonytalanodott. Harmadszorra, mikor igent mondott volna- amit csak később vallott be- szakítottam vele.

Több mint 5 hónapon át fontolgattam, agyaltam azon, hogy mit csináljak, végül a Ba-s diplomaosztó után, Kecskeméten, ahová az egyik barátnője hívott meg minket, mondtam ki a végszót. A döntés csak azért sikerülhetett, mert ismét nyitottam az Úr felé és Ő is felém. Mindent jól felépítettem magamban, fagyosan hűvös voltam hozzá, mikor szakítottam, majd a 7vége közepén összecsomagoltam, megköszöntem a vendéglátást és hazamentem. 

 .  Hamarabb kellett volna észrevennem, hogy nem jó irányba tartok és hogy meggyengült a hitem is. Sajnos számomra, azért volt olyan könnyű feladni a keskeny úton való járást, mert már egyetem előtt bejött az életembe a pornográfiával való folyamatos küzdelem, mely már akkor gyengíteni kezdte kapcsolatom az Úrral. Olyan nehéz volt számomra is meglátni és meghozni a jó döntést, vagy lépést. Már akkor szükségem lett volna arra, hogy a református csoportban, ahova jártam támaszt találjak, vagy útmutatást, de nem mertem ezekről beszélni senkinek.                                   

Egyedül a Szentlélek figyelmeztetéseként éltem meg, hogy mielőtt szakítottam Ágival , kb 2 és félév után kezdtem arra rájönni, hogy nincs is bennünk sok közös dolog. Más érdeklődés, más értékrend, más hit, nem voltak közös és egymás irányába nyitó barátaink, nem volt jó kapcsolatom az édesanyjával, ő meg csak egyszer találkozott az enyémmel. Erre jött még rá a testi kapcsolat megléte, majd kiégése. Amikor a második komolynak mondható kapcsolatomban Móni szakított velem, akkor többször is hangoztatta, hogy az odafigyelésem intenzitása csökkent irányába, mintha egy idő óta, egyszerűen nem akarnám meghallani amire fel akarta hívni a figyelmem. Sajnos ebben én hibáztam nagyot és úgy tapasztalom, hogy több fiú barátom is megélte ezt.

“Oké Kedves, értem”

Erről jutott eszembe, hogy mennyire igaza volt egy lánynak, akivel nemrég erről beszélgettem. Én is sokszor beleestem-és néha még ma is beleesek abba a súlyos hibába, ha a másik rámutatott valami problémára és utánna sikerült kitalálnunk valami megoldást, akkor csak annyit mondtam, hogy OKÉ, Kedves, értem, csináljuk. De igazából, nem értettem, ezért  nem is akartam csinálni és nem is volt oké. Mondtam volna inkább, hogy nekem ez nem olyan könnyű és több idő kell, hogy én is értsem és akarjak változtatni. Magyarul, ha probléma merült fel előbb bólintottam rá, minthogy fölfogtam volna, mit is szeretne értésemre hozni a Barátnőm. Ez súlyos “dögség”, ahogy a Spielhózniban többször is fogalmaz Varga Péter. Simán vezethet szakításhoz, ha tartós marad. Hogyan szeressen a másik igazán,ha azt látja vagy tapasztalja többször is, hogy nem azt teszem amit mondok. Következetlen vagyok, voltam. Az vígasztal, hogy régebben rosszabbul álltam ezen a téren, de tudom, hogy van  még mit javítanom magamon.  Ez a bevezető írás döbbentett rá arra, hogy nem akarok “oké kedves” lenni, hogy változtatnom kell a következetlenségeimen. Ha a Kedvesem pl azt mondja, hogy szeretne velem Bibliát olvasni, de mondjuk tudom, hogy amúgy nem erőssége az olvasás, akkor NE ENGEDJEM ELMENNI A FÜLEM MELLETT. Tegyek érte, hogy lássa rajtam, hogy szeretem őt, odafigyelek arra amit mond nekem és ezzel is a kapcsolatunk szilárdságát próbálom erősíteni.

 Érdemes-e, lehet-e egy szakítást újrakezdeni?

A bevezetőre készülve több különböző barátomat-lányokat és fiúkat is megkérdeztem erről a témáról. Az egyik lány például azt mondta, hogyha ő egyszer eljutott a döntésig, akkor számára ez azt jelenti, hogy nincs visszaút. Amíg még csak felmerült benne a probléma, agyalt rajta eleget, az hogy a párja esetleg nem vette őt komolyan vagy nem érezte meg, hogy változtatni kéne dolgokon és nem csak beszélni róla, azon már nem tud mit csinálni. Ezzel csak részben értek egyet, mivel, ha nem egyértelműen beszél róla, hogy baj van, akkor ne várja a másiktól, hogy egyből képbe legyen.

Nem azt mondom, hogy nem lehet újra kezdeni egy kapcsolatot, azonban szerintem az nyisson először, aki szakított és jól gondolja át, hogy tényleg megéri-e, az idő, az energia, a belefektetett munka. Szerintem csak a rettenthetetlenek  az erős hitűek, a fakírok és a bolondok futnak olyan vonat után ami már egyszer vagy többször elment. Én egyszer futottam érte és ha józanul beláttam volna, hogy vége van és nincs tovább, akkor nem nehezítettem volna meg több hónapomat. Sajnos ekkor megint nagyon eltávolodtam Istentől, de a lelkiismeretem még jelzett, csak én nem figyeltem oda rá. Ezt éltem meg, mikor Móni- a második komoly kapcsolatomban végleg szakított velem, én nem tudtam elképzelni, hogy vége van. Majdnem egy teljes nyár, egy rosszul sikerült, magunkra erőltetett biciklitúra és egy keresztény könnyűzenei koncert kellett (Ladik-Apostag), hogy felfogjam, bármit teszek csak rosszabb lesz. Ráadásul azt is meg kellett tapasztalnom, hogy alig telt el pár hét és már más fiúkkal beszélgetett, majdnem úgy mint korábban velem. Elengedni valakit, akinek már nem kellesz, az nagyon fájdalmas érzés és nem lehet pár hónap alatt igazán feldolgozni, legalábbis esetemben nem sikerült.

Tapasztalatom szerint, ha egy újrakezdés döcögősen indul és a régi problémák sem akarnak megoldódni, akkor az nem valószínű, hogy Isten akarata lenne és hogy hosszútávon működne megint. Ágival például bár több hétig, talán egy hónapig is tartott, de végül minden hidat sikerült felégetnem köztünk, ami később téves reményeket kelthetett volna bennem vagy akár benne. Tudtam, hogy az a környezet, ami hat rá, az nem fog változni a közeljövőben és tudtam, hogy ő így érzi  jól magát. Ágival “csak” 3,5 évem ment így el, míg ráébredtem, hogy nem folytathatjuk tovább, mert egymást hitegetni, meg erőltetni hogy változz már meg a kedvemért, régen rossz.  Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mikor valakinek le kell vágni a karját és mondjuk már kezd behegedni a csonk, de az orvos azt mondja, pár hónap múlva, hogy vissza tudná varrni mert azóta fejlődött a kutatás és ő is sokkal tapasztaltabb lett. Hát  ilyen esetben nem hiszem hogy lenne vállalkozó,aki bevállalná a műtétet, mikor már az sem biztos, hogy meg van a kar, ami egykor az övé volt...

Véleményem szerint, ha szakításra kerül a sor, akkor aki szakít annak szilárdan kellene állnia a lábán, akivel pedig szakítanak, az inkább ne csináljon feleslegesen hülyét magából, mert ha másodszor is szakítássra kerül a sor, az még rosszabb lehet.  Ehhez szeretnék illeszteni egy tanulságos esetet, melyet én éltem át, Ágival való szakításom után pár hónappal. Mivel eddig sem csak a felszínről beszéltem, hanem megpróbáltam az átélt szakításaimról őszintén és mélyen beszélni, ezért úgy láttam jónak, ha ezt sem hagyom ki,  A történet röviden annyi, hogy miután tudatosan szakítottam Ágival, 2009 június végén, szeptemberben még találkoztam vele egyszer. Az ok, amiért elmentem az albérletébe, hogy pár ottmaradt biciklis felszerelésemet visszakérjem. Amikor kinyitotta az ajtót, rövid szoknyában, kisminkelve, mélydekoltázsos felsőruhában fogadott és én hülye, bár kicsit zavart a dolog, nem vettem észer a kísértést. Bemnetem a szobába, majd miután összepakoltam mindent, elkezdett sírni, hogy nem érti miért szakítottam vele, hogy folytatnunk kéne, mert ő még szeret. Én visszafordultam  az ajtóból, hogy elmondjam neki miért nem akarom újrakezdeni vele a már lezárt kapcsolatot., mikor kért egy utolsó csókot.Nem akartam,  mert éreztem, hogy a látvány túl erős és nem tudnék megállni egy csóknál, de mikor nyúltam a kilincs felé, ő hozzámlépett és megcsókolt. Egyik pillanatról a másikra, azt éreztem, hogy innen nem szabadulok ki élve. Így is történt, pár perc múlva már az ágyban voltunk. Ennyit ért a nagy elhatározásom, ennyire volt erőm! Utáltam magam és azt amit tettem, és azt is, hogy nem vettem észre időben a kísértést, mert elbíztam magam. Azonban ahogy Ági fogadott,a ruha,a megjelenés arra döbbentett rá, hogy Ági akkor tudatosan akart engem elcsábítani, mert nem tudta elfogadni, hogy vége lett a kapcsolatunknak. Egyszerűen nem lehet a fájdalmat kiiktatni, ha már bekövetkezett az ott lesz, a kimondás pillanatában és lehet egy emlék vagy több is egyfajta sebet fog ejteni a szívemen. Azonban, az idő múlása képes begyógyítani minden sebet és ami nem öl meg az csak megerősít.  Persze, ahogy már Lina is említette, a seb mély és nehezen gyógyul, ha egy kapcsolat akár több évig tart vagy pl, ahogy nálam is a testiség túlzott szerephez jut. Illetve, ha úgy döntök, hogy szakítok valakivel, akkor vigyázzak, hogy nehogy még méllyebbre essek vissza, azért, mert nem voltam elég óvatos a kísértések pillanatában. Ahogy a Szentírás is mondja:

“Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen!” ( 1 Korinthus 10, 12)

“Mindent szabad nékem, de nem minden használ.

Mindent szabad nékem, de ne váljak semminek se a rabjává”

(1 Korinthus 10,

Befejező gondolatok

Érdemes volt szenvedni ezzel a bevezetőírással, annak ellenére, hogy sok mély seb emlékét elevenítettem fel, újra. Mégis kicsit megálltam, elgondolkoztam, megkérdeztem önmagamtól-mi az ami nem használt, mi az amivel önmagamnak, a jellememnek tettem rosszat? Hol volt az a pont, ahol feladtam saját magam, az életcéljaim, hogy valaki más életét éljem? Hol volt az, amikor dönthettem volna a józanság lelke mellett és mégsem volt erőm? Mi az amikor azt hittem, hogy megszereztem valami fontos élettapasztalatot, pedig közben akkor vesztettem el? Ilyeneken kezdtem el gondolkozni. És a sok rossznak tűnő vagy rossz dolog ellenére milyen csodálatosan megnyugtató tudnom azt, hogy Jézus Krisztus szeret engem és nem fog soha magamra hagyni, én inkább, de Ő soha, mert megígérte. “ Veletek leszek minden napon a világ végezetéig”. Ha nem tudnám bizonyosan, hogy az életem az Ő kezében van, nem biztos, hogy 3 évvel ezelőtt visszafogtam volna magam az egyik este, november végén, hogy leugorjak a Belvárosi híd felső pilléréről. Végül örülök, hogy az életet választottam, Viki is örül neki és mindketten egymást erősítve ragaszkodunk hozzá.

Van mikor máig nem értem Isten akaratát, hogy miért kerültem ilyen nehéz próbák alá, miért kellett két komoly szakítást is át- illetve túlélnem és mindezt úgy, hogy a tisztaságra való  vágyam, az erkölcsi mércém is súlyos sérüléseket szenvedett. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy pont a gimis és az azt követő időszakban vannak a leginkább kitéve a fiúk és a lányok annak, hogy olyan sérüléseket vagy tapasztalatokat szerezzenek, melyek akár egész életük végéig elkísérhetik őket. Ezek a sebek máig nem gyógyultak be teljesen, és ha az egyház tanításait nézem akkor nagyon tisztátalan és parázna életet éltem, ha a világét, akkor a menők közé tartoztam. Sosem akartam a menők közé tartozni, mindig a józanságra,a tisztaságra, a keresztény alapokra akartam építeni a társ találásomat, de a bűn ereje mégis el tudott téríteni a keskeny úttól, a pornográfia és a korai szexuális tapasztalatok  elcsúfították az értékrendemet és néha  nehéz vagy nehezemre esik újra  a tisztaságot keresni, akarni és tenni. Ezért gondolom úgy, hogy a szülők és a közösség az egyik legmeghatározóbb formáló erő lehet egy fiatal számára. Hozzá segíthet  ahhoz, hogy jobban vizsgáljuk meg magunkat vagy a  másikat mielőtt belemegyünk egy kapcsolatba vagy mielőtt kilépnénk belőle.