" Míg hallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt
Míg éjjel-nappal rám nehezedtek kezeid életerőm ellankadt mint a nyár hevében....
Te vagy egyedül oltalmam te mentesz meg a veszedelemtől... vegyél körül engem a szabadulás örömével!.....
Bölccsé teszlek és megtanítlak az útra amelyen járnod kell..."
Dávid 32. Zsoltára 3,4,7,8. verse
Most nehéz. Egészen összeomlottam. Ma volt az első olyan nap, hogy rendesen ki tudtam aludni magam a sok korai kelés óta. Reggel 8 körül ébredtem és úgy érzem kialudtam magam, mégis a lelkem zaklatott. Kavarognak bennem a gondolatok, emlékek, múlt, jelen, jövő...Nem értem magam, annyi minden miatt kezdtem el félni, régen, pár hónapja csak két dologtól féltem: a tánc tanulástól, meg ha a fejemnek repült egy rovar... Most meg félek attól, hogy ha elvégzem az egyetemet, akkor el tudok e helyezkedni, ha nem akkor hogyan tovább, mibe vágjak bele, ha nincs bátorságom. Aztán félek attól, hogy nem tudok férfi lenni a Kedvesem mellett, mert túl sokat aggódok a még meg nem történtek miatt, meg azért, hogy nem vagyok elég romantikus, meg nem keresem elégszer, nem vagyok kreatív....Istenem Ő az életemben az első ÉRTÉKES nő- számomra már nő és mégis most csak úgy hagynám elúszni, a saját hülyeségeim miatt? Nem akarom tönkretenni a boldogságát, s az enyémet, azzal, hogy elkeseredek a körülményeimen, a gyengeségemen. Csak most szükségem van az erejére,a segítségére, arra, hogy ne hagyja hogy elteljen úgy egy találkozó, hogy ne beszélgessünk 1mással vagy Istennel.... Egy hete lassan, hogy megint erősödnek a kísértéseim a pornográf képek nézegetésében, az önkielégítésben. Tegnap előtt például már odáig gyengültem, hogy elbuktam... Szégyellem magam, hogy nem tudok erős lenni, nem tudok férfi lenni a helyzetek felett. Bár a diákmunka sokat segített az önbizalmam megerősítésében, mégis csak ideig-óráig való...
Itt rohasztom magam a koliban, a barátok közel vannak, de mégis sokszor távolinak érzem őket. Érzem, hogy elfogyott az erőm a küzdéshez, ahhoz, hogy már megint felálljak. Kicsit ülni szeretnék, bár Kedvesem szerint már régóta ülök... Igaza van, csak most úgy érzem én vagyok mélyponton. A beszélgetés is nehezen megy köztünk, nem értem magam. Másokat-barátokat olyan könnyen tudok segíteni tanácsokkal, lelki beszélgetésekkel, azzal, hogy rájuk figyelek, én miért nem tudok most odafigyelni a saját kapcsolatomban ezekre?
Annyira eluralkodott rajtunk a testi kötöttség, az állandó ilyen típusú együttlétek, hogy már ha találkozunk, szinte sose tudunk másként elválni, csak ha ez is meg történik. Inkább beszélgetnék vele, meg persze bújnék hozzá, de nem úgy... Többet ér a vele való beszélgetés, mint egy jó kis együttlét.. Hova jutottunk, hova jutottam, hogy már az sem esik jól, csak nagyon ritkán? 27 múltam és 23-nak sem érzem magam.. Hogyan jutottam idáig? Miért érzem azt, hogy apa nélkül nőttem fel, miért érzem azt, hogy csak félember vagyok, hogy ha nem lenne mellettem Ő, a Kedvesem, ha nem tartana még mindig ki mellettem, akkor akár értelmetlennek is tartanám azt, , hogy miért élek így, ha többször bukok el mint ahogy ígértem anno Istennek.. Fáj a szívem, ha Istennel való kapcsolatom romjaira gondolok, mert romokban hever- én romboltam le a makacsságommal, a lustaságommal, a bátortalanságommal, a szeretetlenségemmel, a figyelmetlenségemmel,a Pató Pálos hozzáállásommal. Hol van az a Győző, aki erősen bízott az Úrban, mindig ráhagyta a dolgokat, másokat erősített, hogy a reményt sose veszítsék el.. Hogy őszintén ki tudta mondani a nehéz helyzetekben, hogy: Uram legyen meg a te akaratod- ne az enyém!
Az utsó vizsgára való -leülök tanulni- se megy már. Egyszerűen nem megy, nem tudom rábírni magam, hogy, most még van időm, arra, hogy jól felkészüljek! Még van egy hetem a mai nappal együtt! Dühös vagyok magamra, hogy nincs erőm leülni és csinálni.
Aztán laptop függő lettem, ez is az oka sok mindennek, amit nem tettem meg.
Egy jó dolog történt, amit ki emelnék: Laci barátommal való barátságunk nagyon megerősödött, megújult. Mindent megbeszélünk és mindig kikérjük egymás tanácsát komolyabb döntések, kérdések előtt. Jó, hogy ismerem őt már 6 éve, de igazán csak az elmúlt 2 hétben kezdtük újjáépíteni a barátságunkat. Ebben nagy szerepe volt a diákmunkának, ahol együtt dolgoztunk.
"Légy bátor és erős, ne félj hát és ne rettegj, mert veled van Istened az Úr" Józsué könyve 1,9
Ez a kedvenc Bibliából való versem, ezt tanítottam meg először a Kedvesemnek, erre épült a személyiségem, ebbe kapaszkodtam sokszor, most mégis csak egy üresen csengő mondat lett... Mitől jutottam ide? Hol vagyok Én? Mi lesz így belőlem, ha nem tudok Végre,megint felállni és megerősödni? Elhagy a Kedvesem, mert nem vagyok Férfi mellette? Igaza lenne ha így döntene, mégis égetően nagy szükségem van arra, hogy mellettem legyen most (is), mert nagyon nehéz lett a lelkem..Sírhatnékom van, ha arra gondolok, hogy ha Ő is elhagyna, mint a többi egykori kapcsolatomban lévő nők, mert nem bírták elviselni a életproblémáimat. Vajon Ő más? vajon ki akarja bírni mellettem, úgy, hogy Ő is állandóan nehézségekkel küzd? Ugye ki fogod bírni, mellettem, mert most szörnyen szorongat az elhagyottság érzése!.... Egy gázos fiúnak érzem magam. Fáj a lelkiismeretem, van ilyen egyáltalán? Olyan lett, mintha megint egy álomvilágban élnék és körülöttem semmi valóság nincs és nincs felelősség sem, csak úgy sodródok az eseményekkel... Sose szerettem, mikor csak úgy sodródtam, most mégis itt vagyok.
A baráti közösségekben felfigyelnek rám, egy komoly és megfontolt felnőtt gondolkozású fiúnak látnak, de mikor magam vagyok én egyáltalán nem így érzem. Miért ez a kontraszt? Hol állítottam le a motort? Hol ?
Istenem, ha akarsz valamit tenni velem, akkor kezdd el, mert vágyok az igazi megújulásra!
Kedvesem, ha küzdeni akarsz magadért, értem- értünk, akkor kérlek tarts ki, ne add fel, mert most Te vagy az erősebb, te vagy a felnőttebb! Szeretlek és kitartok melletted, amíg csak élek és lélegzem, csak te ne add fel, hisz lesznek még küzdelmeink és ennél nehezebbek is jöhetnek az élettől. Szükségem van rád, most nagyon is,de nem tudom jól kifejezni magam és többször bántalak meg minthogy segítenék vagy támaszod lennék..
Laci! Köszönöm a barátságodat, nem is tudod mennyit jelentett eddig és ezután is!
